6. nap

2012. július 12. (csütörtök)
St. Michael – Öblan

Egész éjjel szakadt az eső, de olyannzira, hogy én többször felkeltem megnézni, Toncsin nem vitte-e el még a víz (mer azt álmodtam, hogy befolyt a hangárba). Kora reggel ébredtünk, hideg is volt, éhesek is voltunk. Ott reggeliztünk a rögtönzött asztalainkor, s 8 óra előtt már úton is voltunk. 15 fok volt ekkor. Reggeli közben meghallgattam az időjárás jelentést – hát nem lesz sokkal melegebb ma. Nem is kúszott fel csak 20 fokig. Ellenben viszont jól haladtunk. Délre már 40 km-nél tartottunk.

Toncsi ezúttal nem szalonnát reggelizet, meg is éhezett korán. Egy egész csomag Doppel kekszet letoltunk, majd mentünk tovább. Százat le kell nyomnunk ma, ha vasárnapra Innsbruck-ba akarunk érni. Ahogy ezt megbeszltük, egy szög állt a hátsó kerekembe. De nagyon alattomos módon kicsit oldalról, s mivel hát 2 cm-es volt, a kevlárnak esélye sem maradt. Pedig tegnap nagyon jól kivédte a drótot. (Vicces volt, ahogy azon tűnődtünk, hol és mi érhet a sárhányóhoz, ami miatt zörög a gépem.)

Szóval tizenvalahány ezer km után az első defektem a Schwalbe Marathon Plus-on (igaz, hátul új gumim van, de a szög ellen esetleg teligumi). Nehéz volt ugyan leszedni  - nem tudom, hogy a felni, vagy a gumi miatt – de Toncsival ketten megoldottuk. Több defekt meg nem lesz, és kész!

Ismét találkoztunk a fiatal magyar párral. Mi épp ettünk, de ők is egy pihenő után voltak túl, így tovább haladtak. Aztán egy három fős magyar csapat veretett el mellettünk. Ezután egy ablakból ránk szóltak magyarul, hogy hová megyünk. Kezdtük azt hinni, rossz irányba mentünk valamelyik kereszteződésben.

Miután lehagytuk a srácokat valahogy, egyik pihenőnél beértek – ekkor kezdtünk el beszélgetni. Kiderült ki – honnan – merre – minek, s együtt is tekertünk, amíg nem találtunk egy focipályát, ahol megálltunk vizet tankolni a vacsihoz. Pont odajött egy fickó s megkérdeztem, nem aludhatnánk-e a sörsátorban. Azt mondta nem ő a kompetens, de mindjárt kitalál valamit. Elsétált.

A sörsátor másik feléről jött, s láttam (meg értettem) hogy a bejáratot keresi. Éreztem, ez már a miénk (közben magyaráztam a srácoknak, hogy higyjenek benne, mert működik). Még telefonált,de mutatta a hüvelykujját...felfelé. Mondtam aztán, hogy ne aggódjon, reggel korán elmegyünk. Azt mondta, hogy este még jönnek ide focizni, de ne törődjünk semmivel, meg van engedve a dolog, reggel meg ddig vagyunk, ameddig akarunk. A srácok – számunkra felfoghatatlan okból – nem fogadták el a szállást és arrébb álltak. Mikor megjöttek a focisták letusoltunk a negyven fokos vízben. Némelyik csak nevetett, volt aki elismerően bólintott, és volt akivel „elbeszélgettem”. Az edzőjük nagyon derék ember, csak jobban hadart, mint Toncsi, így alig értettem mit mond. Este még páran itt söröztek, amikor mi már nyugovóra tértünk.

Számokban:
Táv: 98,88 Km (Össz.: 540,76 Km)
Idő: 5:37'
Átlag: 17,57 Km/h
Max.: 46,24 Km/h