Nulladik nap

2012. július 6. (péntek)

A „fejetlenség” nem elég kifejező szó a csötörtöki napra (pólók és a hiányzó csavarok beszerzése, Toncsi érkezése...). A péntek enél egy fokkal talán jobb volt. Már „csak” a pakolásra kellett koncentrálni.  Természetesen az érzés, hogy még egy hét legalább kellene, hogy mindent el tudjk intézni, nem múlt el (nem beszélve a sajtótájékoztatóról, ill. munkahelyi dolgokról).

Este hatkor kezdődött a dolog... hatra oda is értünk. A családias sajtótájékoztató után a cserkészek leamortizálták az utitársamat. Ezt megünnepelvén egy kis sörözésre invitátak meg. Ebből nyilván kiderül, hogy nem túl korán feküdtünk le. De ezúton is szeretném megköszönni cserkésztársaimnak a ragyogó programot.

...és ha már a köszöngetéseknél vagyunk, nagyon örülök azon barátaimnak, akik már aznap este ott vadkempingeztek a faluházban (igenis, vad volt!). Név szerint: Cserepes Erika, Fazekas Éva, Kovács Balázs (öcsém), Margittay Tamás és utitársam, Toncsi. (megismételjük?)