Előkészületek

A túra előt két héttel kezdtem el igazán foglalkozni a részletekkel. Annyi volt meg ugyebár, hogy Párizsba akarok menni és útközben meg akarom mászni a Mont Blanc-ot. Egypár előző támogatómmal sikerült tárgyalni, akik nagy örömömre ismételten mellém, illetve az ügy mellé álltak. Az idei túra a hegymászás miatt ugyanis új nehézségek elé állított. Mivel nem rendelkezem hegymászói múlttal, könnyen kikövetkeztethető, hogy mászófelszerelésem sincs. De hát csk úgy lehet előrehaladni, ha mindig magasabbra tesszük azt a bizonyos lécet...

Fizikai kondícióm sajnos a napokban szintén nem volt a toppon. Két munkahely mellett a túraszervezés sajnos a harmadik helyre csúszott, így az utolsó pillanatig rohanás volt. De! Az utolsó pillanatban sikerült azért megszereznem minden fontos eszközt (talán...vagyis remélem).

Idén is a minimál kiadásokra törekszem. Napi 6 € a limit. A mászóeszközöket nem bérlem, hanem – a Mountex-nek hála már – saját mászófelszerelést viszek (utánfutóban). (Szintén csak zárójelben jegyzem meg, hogy – sokatok nagy örömére - ezennel elkezdődhetnek a csúcshódítások is.)

Az indulás előtti napokban is még beszerző körúton voltam! Az utolsó előtti nap szereztem meg a pólókat, illetve két nagyon fontos csavart az első csomagtartómhoz. Viszont Toncsi, a leendő utitársam már vígan kerekezett Kürt felé...

Az utolsó két hét érzéseit nehéz pár mondatban leírni. Elég talán csak annyit, hogy néha úgy éreztem, kicsúszik lólam a talaj és nem bírom el a magpróbáltatásokat. RENGETEG intéznivalóm volt még, mind a munkában, mind a túrával kapcsolatban. Nehezen alakultak ki a dolgok, minden az utolsó pillanatra maradt. Pedig a tavalyi után megfogadtam, hogy idén több időt szánok az előkézületekre. Hát íme: már úton vagyok, és még mindig nem tudom, mit felejtettem el.